Royal Tokaj - Borvidék

A Tokaji Borvidék kb. 240 km-re fekszik Budapesttől észak-keletre, a Zempléni Hegység lábánál, a Tisza és a Bodrog találkozásánál. A termőtalaj főleg agyagos vagy löszös, vulkanikus eredetű táptalajjal

Tokajban nyáron sok a napsütéses órák száma és az ősz pedig gyakran száraz. A Tisza és a Bodrog találkozása Tokajnál a Sauternes-hez hasonló kedvező mikroklímát képez. A párás levegő kedvező hatással van a „Botrytis cinerea” vagy más néven a „nemespenész” kialakulásához, mely által a Furmint, a Hárslevelű és a Sárgamuskotály szőlők - a Tokaji borok jellegzetes szőlőfajtái - összetöppednek, és koncentráltabbá teszi a bennük lévő cukortartalmat. A botrytis-szel fertőzött szőlőt nevezi a köznyelv aszúnak.

A 17. század végére a Tokaji aszúborok már jelentős hírnévre tettek szert az európai uralkodócsaládoknál, és Rákóczi Ferenc igencsak nagy nyomás alá került, hogy mielőbb osztályozza 28 község körül elterülő összes minőségi dűlőt a borvidéken. Így lettek Európában elsőként a osztályozva a dűlők a híres Tokaji borvidéken.

Royal Tokaj - Szőlőterületek

A Royal Tokaji Borászati Zrt. szőlőterületeinek többsége Mád területén helyezkedik el. Itt található az elsőosztályú Szt. Tamás, Nyulászó és Betsek, valamint a másodosztályú Birsalmás dűlők. Az elsőosztályú Mézes Mály dűlő viszont Tarcal községhez tartozik. Ha a térképet nézegetjük, leginkább egy foltokból összevarrt asztalterítőre emlékeztet a látvány, éppúgy, mint Cote d’Or szőlőterületeinek látványa a franciaországi Burgundiában, melyről nem nehéz egy steppelt kabátra asszociálni.

A szőlőterületeket először II. Rákóczi Ferenc határolta körül, majd osztályozta is 1700-ban. Immár több mint 300 éve ez a rendkívüli adottságokkal megáldott vidék a botrytis-nek, vagy más néven a nemespenésznek köszönheti világhírű borait.